Arconpörgés ezerrel, beköltözés, nyolcszázezerrel! Itt vagyunk és csak a miénk, már amennyire tied egy bérlemény, de ezt most mi nagyon a miénknek érezzük. Már nézegetjük a különböző csináld magad oldalakat, hogyan lehetne feldobni ezt az 56 nm-t. Mert ez már a miénk! Már csak egy jó kis név kéne neki. Semmi tulajdonnév!

Kitaláltam mit kap szülinapjára. Nagyon megörültem a gondolatnak, meg, hogy ezt így megláttam! Már pár napja erre voltam feszülve, hogy jézusom, 2 hét múlva szülinapja van, valami nagyon kreatív extra-fasza ajándékot kell elébe raknom, mert biztos ő is azt rakna elém, meg egyébként is. Mindig el van mondva, hogy én mennyire fantasztikus vagyok meg éreztetve van, akkor ennek kérem meg kell felelni! Aminek el kéne gondolkoztatnia, hogy ez nem a páromról szól, lesz ennek még böjtje.

Hála Istennek, már csak másfél nap és kezdődik megint! Kicsit több, kicsit érdekesebb, kicsit pszichológusabb! Most még meg van a motiváció, sőt, majd kiugrom a bőrömből, hogy végre nekikezdhessünk, tömjék kérem a fejemet tudással! Még még!

A svájci élet szétesőben, mindenki meghülyül, mindenki változik, nem velem szemben, de innen nézve szétdíbolják az életüket. Nincs is kedvem foglalkozni azzal, hogy ott mi van, túl kesze-kusza nekem, az én kis tyúkszaros életem is éppen a feje tetején. De mosolyogva!

És van lakásunk, van lakásunk van lakásunk!

Nagyon sokszor rám tör az érzés és ez inkább rossz, bűntudatos érzés. Nekem tennem kell valamit a világban, valami fontosat! Sokszor körülnézek az ismerőseim között, nem is barátaim tényleg inkább ismerőseim, hogy jézusom Ő ezt csinálja, jézusom  Ő most éppen erre járt, Jézusom, mennyi mindent csinálnak az emberek!
An i'm just sitting here.

Főleg az egyetem kezdete óta van ez az érzésem, hogy nekem is tennem kell valamit, mondjuk ki, ki kell tűnnöm a tömegből. Öndefiniálás, ezt keresem én, hogy amikor felsorolják a neveket és az enyém mégsem lenne ismerős, tudják azt mondani, hogy tudod az aki...
De miért is fontos ez ennyire? Hogy olyan emberek, akik nem ismernek fel a nevemről, felismerjenek valamelyik tettemről? 
Bevallhatjuk, hogy így is kitűnök a tömegből, tudják ki vagyok. De elég ennyi? Elég annyi, hogy a nagy hangom és a dumám miatt ismerjenek az emberek? Persze, hogy nem! Nekem ennél több kell.
De mi az a több?

I need to know, know now/ Can you love me again! Micsoda szám teúristen! Most kis megszakításokkal ez megyek.

És mellesleg vége! Vége az első évnek, bár nem érzem, ahogy a tégla gördülne lefelé a szívemről, de lehet az már elpárolgott és alkohollá vált szerdán. Lényeg, hogy kezdődik a nyár, de micsoda nyár! Kíváncsian várom!
Főleg ezt az összeköltözést. Csak pozitív előérzeteim vannak ezzel kapcsolatban, nem hiszem, hogy most jönnénk rá, hogy fuh ez  nem megy. Ha ezt valaha bevalljuk vagy meglátjuk, hogy nem megy az amiatt az 1200 km miatt van, meg az én kis heves vérmérsékletem!
Szerdán sikerült elég sokat beszélgetnünk, hogy igen én is szeretlek igen te is szeretsz, de valami mégsem megy. Valami mégis ott van a levegőben (lehet egy párkapcsolat? :)) ), ami megakadályozza, hogy 120% őszinteséggel belevessük magunkat ebbe. Vagy egyáltalán bele kéne ebbe vetni magunkat?
Csütörtökön törtem a fejem és próbáltam lepörgetni a forgatókönyveket, hogy lenne ez, hogy lenne az. Néhány dolog úgy klappolna, leírni sem lehet, néhány talán elég fontos dolog pedig borzalmas lenne. Szerintem lelkileg kicsit kiszívna és összefacsarna ez a dolog.
És akkor ott van a nyár! Ott van az, hogy pénteken győztem kapkodni a telefonom, folyamatosan pittyegett, mert buli volt, ráadásul annak a legendás bulinak pont az évfordulóján, mindenki rám gondolt. Sokszor végigfutott a fejemben, hogyha nem lenne ennyire nyomós okom időről időre visszatérni mi lenne ezekkel az emberekkel? Tartanánk a kapcsolatot? Aztán vizualizálom magam előtt, hogy biztosan, na de annak a minősége még egy misét sem érne meg.

Szóval mi a fasz van? Cicafasz, max az van!
Mi lesz itt jövőre? Még több cicafasz! Nah legyen ahora meg carpe diem és nem már a jövőn való gondolkodás, kis élvezkedés meg szabadon na na na (hát az a szám is egy nagy 0 john newman barátunkhoz képest!)

Csillagok meg űr és zűr a fejemben. Most is tanulni kéne, de inkább takarítás meg blogolás van, mintha most kötelezően kéne írni, máskor nem ér rá, mert olyan sűrűséggel írok.

Lényeg, hogy kedden meg volt a biztos (?) elhatározás, hogy ki kell penderíteni az életemből, én kérem a Páromat és senki mást! És 23 perccel ezelőttig biztos alapokon nyugodott ez az elhatározás, aztán jött egy mondat, inkább fél mondat egy vicces beszélgetésben, ami felforgatta megint ezt az egészet és bizonytalanság.
ó a faszom.

Pont a "betegségemről" értekeztem mikor eszembe jutott, hogy lehet h alaposan kiírom itt magamból majd el is múlik. A tüneteim: semmittevés, semmi motiváció vagyis az van, csak nem hagyom érvényesülni, korán fekvés, korán kelés (!!!) ami a legjobban kiborít.
Tehát ha a héten tanultunk már a nagymama sejtről akkor és elkaptam a betegséget is, de kérném a gyors akár fájdalmas kikúrálást is!
Mindenki azzal nyugtat, (amennyire fel tud menni a kis nagymama vérnyomásom) hogy megérdemlem a pihenést, hiszen sok dolog volt mostanság az életemben, sokat dolgoztam. Azért be kell valljam, azt a két hetet Svájcban nem egy munkatáborban töltöttem el! Épp ellenkezőleg. Szerintem ott kaphattam el, mert akkor kezdődött a semmittevés. Legalább a későn fekvés-kelés még megvolt. Próbáltam már azzal is nyugtatni magam, hogy a környezetem is eléggé punyadt, de ez pár hónappal ezelőtt nem volt akadály. 
Egy szó mint száz, most kivárásra játszom. Meglátjuk ha kicsit belelendülök ebbe a félévbe és még mindig kis kötögetős lesz a lelkem, akkor majd elgondolkozom hogy mi a baj!

Tegnap azért sikerült egy 3 órára bekönyörögnöm magam a városba és hazafelé pedig levelet írtam a kis fejemben (és mennyire jó volt az a 3 óra! ennek már motivációnak kéne lennie!). Levelet írtam a Svájcimnak. Próbáltam kicsit átlátni az ő és az én érzéseimet. Mert szerdán kiderült, hogy nem csak az én fejemben van káosz, most rátört egy mini kapuzárási pánik! Mert nekünk már csak ez kell. De valahogy majd ezt is túléljük.
És végül eszembe jutott, hogy még én magam sem hiszem el, hogy tényleg sikerülni fog az Erasmus és tényleg ott leszünk 4-5 hónapot egy országban, egy városban, egy szobában. A kérdés tényleg csak annyi, hogy megéri ez az egész? Honnan tudjam, hogy megéri?

Egyébként minden szép és jó, munka vagy pénz kéne, a kettő együtt lenne a legtökélyebb, mert időm az van!

Ez a nap ennek az egy szónak most teljesen megfelel. Nem vagyok én vekkeróra, sem koránkelő se semmi reggeli élőlény! 
Még lehet, hogy szerencse is, hogy a többiek nyomásának engedve, hamarabb a szokottnál szedelőzködtünk hazafelé. De a buli jó volt és a 3 litván-erasmus lány pedig imádnivaló. Ma reggel majdhogynem lelkiismeretfurdalásom volt, hogy tegnap azt kívántam, bárcsak ne egy 36 évest kaptam volna. 

Ma fáradtság van meg hullámvasutazás, de feldobott az üzenet.

Van ennek a bejegyzésnek értelme? :D

Végre elkezdődik! Több mint 2 hónapos kihagyás után megint itt vannak a korai kelések, a gyaloglások vagy bliccelések a buszon, Törpapák és Robi bá-k, kezdődjék a II. szemeszter!

Mindamellett, hogy baromi érdekes óráink lesznek, az sem utolsó szempont, hogy elvonj  figyelmemet. Emlékszem arra, amikor augusztusban jöttem haza, fel voltam töltődve. Persze, az csak 3 nap volt és tényleg az volt csak a lényege, hogy meglepjük születésnapja alkalmából.

El is gondolkoztam azon hazafelé jövet, hogy mi lenne az az ideális időintervallum (igen, újra szebb szókincs, holnaptól megint értelmiségi lényt faragnak belőlem), ami mégsem 72 óra ami igazából lófaszt sem ér, de nem is 2 hét, ami után az ember kiszakítva érzi a szívét és se ott nem jó, mert nincs mit csinálni, se itt, mert itt meg nincs ami ott van. De szerintem nincs is ilyen. És valamiért volt egy olyan nagyon fura érzésem, hogy most mindent nagyon jól meg kell néznem, mert ki tudja, hogy mikor megyek vissza legközelebb.
Amikor Marie felajánlotta, hogy mi lenne ha nyáron kinn dolgoznék, első gondolatom az volt, hogy de a nyárnak a pihenésről és szabadságról kéne szólni, persze itthonra is munkát terveztem. Aztán jöttünk vissza Bettivel és meséltem neki, hogy micsoda lehetőségeket ajánlottak fel és egyre kecsegtetőbb ez az egész. Mert nem is kevéssel tudnék odakinn többet keresni, mellesleg Retoval is megpróbálhatnánk ezt az együttélést. Ilyen mini-együttélés. Mert ez most már nagyon izgatja a fantáziám. Most még nem akarok elszakadni ebből a közegből, ezektől az emberektől, de annyira érdekel, hogy vajon a kapcsolat amiért nem is keveset dolgozunk mind a ketten hoz majd valamit a konyhára, vagy csak "kidobott idő". És most úgy gondolom, hogyha végre kipróbálnánk és meglátnánk, hogy ez tényleg működik lenne még egy hatalmas hajtóerő. Mert egyelőre ott van, hogy működne e egyáltalán hosszútávon.
Büszke voltam rá ebben a 2 hétben. Volt nem  is egy nem olyan kellemes estém, tipikus barátnő voltam, ami annyira nem jellemző rám és nem irigykedtem rá, de ő próbálta kezelni ezeket a dolgokat, persze a maga módján. 
A dolog amit mindenképpen ki kéne írtani a fejemből, vagyis kezelni kéne magamat, hogyha nem is beszélünk a kijelölt napokon, az nem akkora tragédia. Attól még szeret. Nem ezzel fejezi ki a szeretetét

Aztán nemrégiben rájöttem, hogy én abszolúte megerősítem a sztereotípiát miszerint a lányok az apjukra hasonló férfiút választanak. Bingo esetemben!

Ezenkívül, hogy a kapcsolatomon elmélkedéssel töltök pár órát (shame on me!), megérkezett a kis erasmusos mentoráltam, holnap már tényleg suli, Tündér is lassan hazaér. Megint beindul az élet. Lesz ne mulass!

Lassan itt a szeretet meg az ünnepe is, mi meg még mindig Mordorban várjuk a last callingot. Nem baj, hátrafelé négykézláb is kibírjuk ha kell! Csak jönne meg az ünnepi szellem, érzés, érzet, képzet, asszociáció, Wundt.

Nem egyszerű valakivel együtt lakni, főleg vizsgaidőszakban. Tündérrel sikerült végre kicsit kibeszélnünk a hét feszültségeit. Észrevettem, hogy megint olyan kis ideggombóc tudok lenni. Akármennyire is lazábban kezelem a nehezebb napokat, ma olyanon húztam fel magam, hogy belevilágított a lámpa a szemembe. Ami nem olyan nehéz, mert a párnámról teljes rálátás nyílik rája. Lényeg, ha gond nem is volt, valami meg lett oldva! Check

Karácsonnyal majdhogynem jól állok, akinek ma kellett odaadnom az ajándékot, már délutánra elintéztem mindent, de észrevételem szerint, minden évvel egyre inkább tolom az ajándékok beszerezésének időpontját. Ötlet van, lelkesedés majdnem, és egy véletlen spórolási botlás miatt plusz pénz is. Lehet még fehér karácsony!

Estefelé megint Tamással beszéltem,és szóba jött a lánykérés más dolgok folyamán és minden előzetes bejelentés nélkül megszólal, hogy Ő most azonnal lányt akar kérni! Édes, majdhogynem csöpögősen, de abszolút az! Én meg szépen lassan rájöttem, hogy Én meg azt akarom, hogy a párom így is tudjon gondolkodni! Egy másik este feljött közöttünk és le is írtam neki, hogy el tudom képzelni a képet, ahogy szabályosan rángatom a kis drágát az oltár felé, mert Ő még nem akar menni! Mikor visszament mesélte, hogy többen is kérdezték, köztük Sarah is, hogy na meg volt az eljegyzés. Az az arc, ahogy ezt elmesélte, kicsit megölte bennem azt a kislányt, aki még hisz az örök szerelemben, meg hogy valaki el akarja venni. Nem is nevetségesnek tartotta a az ötletet, hanem szabályosan meg volt ijedve, hogy Tőle ezt várja el a társadalom de Ő még nagyon nem akarja!
Ma el is gondolkoztam, hogy mennyit rakjak még ebbe a kapcsolatba, mi van ha ennek ez itt a max level-je nincs más elérendő?
Nem baj, nemsokára karácsony, és sok alvás. Én ennyit kérek Jézuska, alvást!

Hatalmas elmaradás, tejószagú!
Lényeg, hogy mostanában azon kapom magam, ahelyett, hogy valami produktívat csinálnék, és vizsgaidőszak közepén nem lenne nehéz, mások facebook adatlapját nézegetem és elemzem, hogy na ez ezzel van jóban és ezt küldte neki bla bla bla. Abszolúte értelmes!
Ma beszéltünk kis párommal és megint nagyon jó volt, másfél óra pofa be nem állás volt. Lassan eljön január közepe is és megint olyan lesz mintha ott laknék! Hiányoznak a cimborák. Egy fantasztikus év volt az. És a család is. Második otthon, ez már holt biztos. Lassan majd előlép elsővé! Ha az Erasmus is úgy akarja!

Kereken 1 hét múlva ilyenkor már a jobb/bal oldalamon tudhatom a Szerelmet! Lassan órákat és perceket számolok vissza. Amikor elkezdtük számolgatni, hogy akkor mégis mennyi míg újra látjuk egymást még 90 nap volt (persze Ő mindeközben nem tudta, hogy egy hosszúhétvége erejéig ez meg lesz szakítva :) )
És most jön a tipikus barátnős rész: Remélem Ő is úgy várja, hogy végre itt legyen, mint eddig. Tudom, hogy megérdemelten szórakozik és ereszti ki a gőzt, az lenne a baj ha nem így tenne! De eközben nem kell senkit és semmit elfelejteni. Persze ez a hétvége most az abszolút ereszd el a hajamatnak van kitalálva számára. És tegyen is így! Mindeközben csak félek, hogy jövőhéten "visszatérjen" hozzám. 
Az, ahogy indult ez a kapcsolat, az a sok bizonytalanság (főleg az Övé), mind a mai napig visszaüt. Ha már van egy kis probléma egyből befurakodik az agyamba az az 1 hét, amikor azt vártam, hogy mikor lesz már bátorsága azt kimondani, hogy ez túl sok bonyodalom, neki ennél sokkal kényelmesebb élet kell. Aztán sikerült harc (elég sok) árán megmutatni neki, hogy működhet. Aztán majd most látjuk meg igazán, hogy tényleg működik e! Mert az is harc, hogy ezeket a hónapokat mikor nem vagyunk együtt, nem csak túléljük, hanem normálisan megéljük. De most 2,5 hétig leszünk együtt! Aminek nagyon örülök, de úgy érzem ez is egy mérföldkő lesz. 

Jövőhét nehéz lesz. Hétfő-kedd suli miatt és aztán jön a szerda. Végre Anya is elkezdte a gyászt. Persze most mindenki bután néz rá, hogy de hh csak most. Szeretnék segíteni, de ezt neki kell végigjárnia, csak mutatná ki valahogy ezt. Tegnap láttuk meg mindannyian, hogy most neki fáj most neki kéne segíteni. De belegondoltam, hogy hogyan tudnék. Akármennyire is szeretem, csodálom és köszönök sok mindent Édesanyámnak, nem tudom, hogy milyen a kapcsolatunk. És azzal akivel együtt élsz, hogy tudsz mindent a nulláról kezdeni?

Ennek a hétnek a tiszteletére ma lesz egy kis buli és már előre félek (?), hogy még a végén nagy lesz belőle. De csak okosan, bár Gáborok erre nincsenek, akik veszélyeztetnének! :)