És végre itt lehetne az este, amikor senki nem zavar, becsukhatom az ajtómat, mind a virtuálisat, mind a valódit, kinyithatom az ablakot, hangosan mehet a zene és én írhatnék és írhatnék hogy mi is volt ez a 2 és fél hónap. Erre nem teljesen tökmindegynek érzem? Tudnék még…

Ma sem sokszor öleltél meg.. :/Ezeknél a mondatoknál megdobban a szívem, érzem, hogy ez több ez mennyire jó és ez mennyire szerelem lesz.Aztán megijedek, hogy jézusom, ez nem lehet szerelem! Mindenkinek azt tolom, hogy nekem nem kell senki, nem kell kézmegfogás, nem kell mellém…