Végre elkezdődik! Több mint 2 hónapos kihagyás után megint itt vannak a korai kelések, a gyaloglások vagy bliccelések a buszon, Törpapák és Robi bá-k, kezdődjék a II. szemeszter!

Mindamellett, hogy baromi érdekes óráink lesznek, az sem utolsó szempont, hogy elvonj  figyelmemet. Emlékszem arra, amikor augusztusban jöttem haza, fel voltam töltődve. Persze, az csak 3 nap volt és tényleg az volt csak a lényege, hogy meglepjük születésnapja alkalmából.

El is gondolkoztam azon hazafelé jövet, hogy mi lenne az az ideális időintervallum (igen, újra szebb szókincs, holnaptól megint értelmiségi lényt faragnak belőlem), ami mégsem 72 óra ami igazából lófaszt sem ér, de nem is 2 hét, ami után az ember kiszakítva érzi a szívét és se ott nem jó, mert nincs mit csinálni, se itt, mert itt meg nincs ami ott van. De szerintem nincs is ilyen. És valamiért volt egy olyan nagyon fura érzésem, hogy most mindent nagyon jól meg kell néznem, mert ki tudja, hogy mikor megyek vissza legközelebb.
Amikor Marie felajánlotta, hogy mi lenne ha nyáron kinn dolgoznék, első gondolatom az volt, hogy de a nyárnak a pihenésről és szabadságról kéne szólni, persze itthonra is munkát terveztem. Aztán jöttünk vissza Bettivel és meséltem neki, hogy micsoda lehetőségeket ajánlottak fel és egyre kecsegtetőbb ez az egész. Mert nem is kevéssel tudnék odakinn többet keresni, mellesleg Retoval is megpróbálhatnánk ezt az együttélést. Ilyen mini-együttélés. Mert ez most már nagyon izgatja a fantáziám. Most még nem akarok elszakadni ebből a közegből, ezektől az emberektől, de annyira érdekel, hogy vajon a kapcsolat amiért nem is keveset dolgozunk mind a ketten hoz majd valamit a konyhára, vagy csak "kidobott idő". És most úgy gondolom, hogyha végre kipróbálnánk és meglátnánk, hogy ez tényleg működik lenne még egy hatalmas hajtóerő. Mert egyelőre ott van, hogy működne e egyáltalán hosszútávon.
Büszke voltam rá ebben a 2 hétben. Volt nem  is egy nem olyan kellemes estém, tipikus barátnő voltam, ami annyira nem jellemző rám és nem irigykedtem rá, de ő próbálta kezelni ezeket a dolgokat, persze a maga módján. 
A dolog amit mindenképpen ki kéne írtani a fejemből, vagyis kezelni kéne magamat, hogyha nem is beszélünk a kijelölt napokon, az nem akkora tragédia. Attól még szeret. Nem ezzel fejezi ki a szeretetét

Aztán nemrégiben rájöttem, hogy én abszolúte megerősítem a sztereotípiát miszerint a lányok az apjukra hasonló férfiút választanak. Bingo esetemben!

Ezenkívül, hogy a kapcsolatomon elmélkedéssel töltök pár órát (shame on me!), megérkezett a kis erasmusos mentoráltam, holnap már tényleg suli, Tündér is lassan hazaér. Megint beindul az élet. Lesz ne mulass!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.