Mára már kikapcsoltam a gépem, hogy ma még hagyom kavarogni a fejemben a gondolataimat, mivel nincs olyan, amit égetően ki kéne írnom. Esti könnyű (?) olvasmányként elővettem a tavalyi kézzel írt naplómat, amit még Svájcban írtam. Azt hittem milyen jó kis nosztalgia lesz majd. Az is.

Olyan keserédes. Pont tegnap kérdezte meg Ricsi, hogy elégedett vagy az életeddel és én őszintén válaszoltam, hogy igen. A hiba nem ott van, hogy nem vagyok elégedett, hanem 2 élet kéne igazság szerint. Imádom, hogy végre egyetemistaként működöm, folytonos embertömeg vesz közre, akikkel valamilyen szinten egy az érdeklődési köröm és az intelligencia szintem, de! És az a de mennyi mindent magába foglal!
Ott van az a tavalyi év, ami mindamellett, hogy kemény volt (munka és érzelmi téren) azért mégiscsak az egyik legjobb volt. Hiányoznak a lurkók, hiányzik a család! Érdekes, hogy onnantól kezdve, hogy megismertem a kinti barátokat és megismertem a Szerelmet, már más lett Svájc. Más lett az én látásmódom. Sajnos (?) már nem számított annyira a család mint előtte. Valahogy naívabb voltam, míg őket nem ismertem. Ők nyitották fel a szemem (?). Velük egy más Svájcot éltem meg.
Emlékszem a novemberi és decemberi estékre. Az ottani hideg páratlan!
És a gyerekek! Pont ennél a bejegyzésnél döntöttem el, hogy nekem ma még írnom kell:

Zoé: Ca va, Eni?
Eni: Merci, et toi?
Zoé: Merci! Je me sens toujours bien quand Tu es la.
Ez a szeretet! 

Hol is az otthon? Pont ez címe ennek az egész blognak, hogy hagyd a fejed és a tudatod és menj oda, ahol a szíved van. Tud két helyen lenni a szíved? Talán azért nem látom a jövőm, mert még azt sem tudom, hogy hol akarok lenni. Hol van igazán a szívem. Talán a megszokottságnak nem kéne akkora súlyt adni, mit amennyivel bír? Mert haza az egyetem utána kényelmen és a megszokáson kívül nincs nagyobb előnye külföld, netán Svájc ellen. Ezt nem most kell eldönteni, tudom. Édesanya mindig gyökértelenül élt, és már nem is lesz neki. Bennem az volt, hogy na majd én jól ellenpólusa leszek ennek és én ott ahol a leghamarabb tudok majd lehorgonyzom. Aztán tessék, mégis kijöttek a gének. Vagy így hozta a sors. - Miért tűnik minden sokkal könnyebnek a tavaly életemmel és évemmel kapcsolatban?

Lényeg, hogy Akarom, hogy tudják, hogy mennyit gondolok rájuk és mennyire hiányoznak ők és az Életem! És jön a hosszúhétvége, de csak fel lehet adni egy nyomorult levelet!
Csak jönne már a január!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.