Nem igazán tudom, hogy akkor most mi is van?
Ez a mai nap főleg miattam volt fura. Micsoda hirtelen hangulatváltozásom lett, főleg az együttlét után. Felszabadultak a hormonok és ezek szerint a félelmek is. Nem akartam neki elmondani, hogy én így félek tőle. nagyon félek attól, hogy még közelebb kerül hozzám, nagyon félek attól, hogy én meg aztán maximálisan kinyílok neki és mi van ha ő nem tud jobban? Mi van ha benne tényleg nincsenek akkor érzelmek mint bennem és én csak nagyon akarom, hogy legyen? Kicsit akár piedesztára is emelem. Hogy ez mennyire jó lesz, ezért mennyire megéri harcolni. Közben meg harcolok és tolom magam előtt. Nem lesz ebből semmi. (?).

Zs nagyon nagyon nagyon jó barát most, mint tudjuk a legjobb. Felülemelkedik azokon a negatív érzelmeken amelyeket ő érez vele kapcsolatban és csak rám koncentrál. Innen köszönöm bárkinek is, hogy felé vezetett az utam.

Néha fel kell adni dolgokat, el kell engedni embereket és belenyugodni abba, hogy attól, hogy én vágtam bele még nem sikerülhet mindent. Aztán holnap megint lesz valami szép nézése vagy mondása és én olvadni fogok, hogy ebben az emberben ott van az a valami, csak ki kell nyitni és megint beszállok a ringbe, felveszem a box kesztyűket, meghúzzák a harangokat, szembefordulok a sorssal és a világgal és az kiütéssel győzni fog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.